Freddie Mercury, egy igazi showman, egy díva, egy sztár és méltán nevezhetjük feltalálónak is. Művészet iránti érzékenysége kicsit hasonlítható Bowie-éhoz, aki a kosztümjeiben és zenei performanszaiban nem csupán egy dalt adott elő, hanem művészi mash-upot is csinált, melyben vizuálisan is elkápráztatta a közönséget legendássá vált allűrjeivel és a közönséggel való kommunikációval. A felszín mellett, amit egy igazi Queen rajongó biztosan már kívülről tud (Freddie zanzibári, négyel több metszőfoga van és biszexuális, emellett nyíltan vállalta múzsáját, Maryt, akit világ életében a „feleségének” tekintett) az igazán mély rétegeket is megkapirgálja a film, ahogy egy jó biopichez illik, azonban nem fullad bele az önimádatba, hanem tud annyira objektív maradni, hogy ne csak Freddie-ről szóljon ez a mozi, hanem a Queen eszmeiségéről és mindarról, amit képviselt.

A legjobb ebben a filmben a rengeteg háttérinfó, ami eddig sem interjúkban, sem máshol nem hangzott el, egészen konkrétan, hogy hogyan születtek meg egyes számok és melyek voltak a zenekar kedvencei is és azok, amikre kevésbé büszkék. 

Az első számuk volt, amit a rádiók furcsasága és hosszúsága miatt nem akartak lejátszani, tehát ez a szám volt a zenekar védjegye, a megszemélyesítője mindannak, amit képviseltek: a radikális szemléletújítást a zenében. Minden, ami a Queen, az megfogalmazódik a filmben és ezért is tud szentimentalizmustól mentes lenni az egész, mivel a zenekart nem egy megközelíthetetlen csodaként ábrázolja a film, hanem sokszor látjuk a fiúkat agyalni, hogy mivel nyerhetik meg újra és újra a közönséget. A műfajok vegyítése, a változatosság állandósága és a koncerteken való zenei stílusok rétegzettsége korának kirívó és hiperradikális képviselőivé tették a fiúkat, amiért azért eléggé meg kellett küzdeniük.

A legkimagaslóbb teljesítményt egyértelműen Rami Malek hozta, akiről a Mr. Robot óta már kiderült, hogy tud iszonyat fura is lenni, ami egy Freddie-féle karakterhez pont passzol. A mozdulatait, az akcentusát, a legendássá vált allűrjeit annyira hitelesen adja elő, hogy a film utolsó 15 percében ő maga változik át Freddie Mercury-vá.  Freddie botrányos viselkedése, élete, homoszexuális kicsapongásai, majd az AIDS-el való szembesülése és saját maga felelősségre vonása nagyon árnyaltan van ábrázolva, egy percre sem csorbul a szemünkben az egyébként törékeny lelkű Freddie legendás nagysága.