A történet az 1970-es-80-as években játszódik, ahol Jack, a zárkózott mérnök frusztrációját (hogy nem válhatott belőle építész), abban vezeti le, hogy az örökölt vagyonból a tökéletes anyagot keresve igyekszik megépíteni első saját házát. Mindemellett a projekt mellet még embereket is öl, szintén kísérleti és szórakoztató céllal. A váz az eddigi hagyományoknak megfelelően fejezetekre van osztva, ahol van egy prológus, öt incidens kivesézése, majd az epilógus. Szép keretet adva az egésznek rengeteg kikacsintás a képzőművészet, a zene, a pszichológia és az építészet irányába. Mindez pedig egy párbeszéddel van végig narrálva. 

A gyilkosságok önmagukban semmi izgalmasat nem rejtenek magukban, hiszen tudjuk, hogy az illető meg fog halni, azonban Jack különböző ölési technikái és rituáléi adják a film legjobb pillanatait, ugyanis Jack olyan hanyagul kezeli a gyilkosságokat, hogy az rengeteg szórakoztató percet okoz nekünk. Ezzel együtt pedig egy kettősséget vált ki belőlünk, hogy egy ennyire morbid és groteszk dolgon, mint egy tetthely kitakarítása vagy egy hulla eltüntetése mennyire vicces tud lenni – erre igen kevesen képesek. A film lényegében a kezdetektől mutatja be Jack fejlődését, majd alászállását, így akár a „Hogyan legyél sorozatgyilkos?” alcímet is viselhetné az alkotás.